Dokumentumok és forrásanyagok a történelmi események tükrében
Tisztelt vendégek !
Kutatócsoportunk az elmult esztendökben jelentös eredményekkel folytatott hadtörténeti kutatásokat Zámoly térségében. Eredményünk gyümölcsét, idén május 8.-án egy ideiglenes kiállitás keretében tettük a nagyközönség számára “tapintható” történelmé a Zámolyi Àltalános Iskola termeiben. Exponátjaink mellett szemtanuk visszaemlékezéseit, történelmi forrásanyagokat és a kutatásunkról szoló képes beszámolokat állitottunk ki. A nyolc kiállitási paravánon közel 60 oldalas irásos anyaggal probáltuk meg zámoly és a már elpusztult majorok történelmét bemutatni. Ennek összetétele jelentös problémát okozott, hiszen a szemtanuk nagyrészben már nem élnek, egy hiánymentes dokumentáció elkészitése ezért képtelenség.
A legnagyobb fejfájást viszont a meglévö történelmi forrásanyagok összetétele és kiértékelése okozta, mivel egyes esetekben a történemi, irodalmi feldolgozások a részleteikben nem egyeztek. Nem ritka, hogy a kölföldi és magyar szerzök néha teljes mértékben elcsusztak az esemény helyszinének meghatározásában. Természetesen ezeknek okát a pontatlan forditás, vagy a helyi ismeret hiánya is okozhatta. A következökben példák segitségével szeretném bemutatni ezeket az anomáliákat, melyeket a kiállitási anyagunk elkészitése során tapasztaltunk.
Mielött elmerülnénk a homályos « foltok » megannyi kérdöjeles világába, amely a laikusok számára talán összefüggéstelennek hangzana és a fonál végének gyors elvesztését eredményezné, ezért inkább leszükitem páldáimat egy mindenki számára áttekinthetö napi eseményre.
1945 január 7.-én a német I.lovashadtest vonalában elterelö operativ hadmüveletek vették kezdetüket. A támadás célja a IV.SS páncélos hadtest által Budapest felmentésére meginditott Konrád nevü (északi megoldás) hadmüvelet megkönyitése volt. A “Breith” hadtestcsoport (a III.pc.hdt. és az I.lov.hdt. ) támadási iránya a Vértes déli részéröl kiindulva Csákvár-Bicske irányába haladt. A hadtestcsoport támadásra elökészitett egységei a német Dél Hadseregcsoport hadinaploja szerint a következö vonalakban foglaltak állást: Mór K. - Csokakö K - Söréd - Csákberénytöl 3km DNy– Magyaralmás K. - Sárkeresztes ÈNy.- Iszkaszentgyögy K. Az I.lov.hdt. bal szárnyán Mór –Magyaralmás közt a 4. lov.dd. a 3. pc.ho-val foglaltak állást, majd a hadtest jobb szárnyán Magyaralmás – Iszkaszentgyörgy vonalán Elias százados harccsoportja ( a német 1.pc.ho. 1/I. Páncélos ezredének 3. és 4. századai), a 23.pc.ho.-val együtt támadtak keleti-északkeleti irányba. A frontvonal keleti oldalán a szovjet 20. gárda lövész- és a 7. gépesitett hadtest várta erösen kiépitett vonalak mögött a németek támadását.
A nap folyamán a 4.lov.dd és a 3.pc.ho. páncélos harccsoportja megközelitették Zámolyt nyugat-délnyugatról. A 23.pc.ho. 126. és 128.pc.gr. ezredei Magyaralmás térségéböl támadtak keleti irányba. Elfoglalták Alsó-pusztát , Borbála-pusztát és Borbála (Bagots)majort. A 128.páncélgránátos-ezred a nap folyamán sikeresen benyomult Sárkeresztesre.
Ezeket az informáciokat, amelyeket saját szavaimmal probáltam visszaadni, szinte minden szinvonalas történelmi forrásanyagban megtalálhatjuk. A következö kijelentések viszont már megnehezitették az események pontos követését- rekonstruálását.
Veres D.Csaba- A Dunántúl hadikronikája cimü mü 128.oldalán a következöket irta a történtekröl:
„...A bal szárnyon támadó 128.páncélgránátos-ezred és a 128. páncélvadászosztály 5db Jadpanzer IV-el benyomult Magyararmásra és alsópusztáig tört elöre..”
Sajnos ehez a kijelentéshez az iró nem közölt konkrét forrást , igy csak a „Dél” Hadsegercsoport hadinaplója és az ugynevezett „hadosztálytörténetek”, melyek a háború után az 50-60 as években készültek a bajtársi hagyományörzö szervezetek közremüködésében áltak a rendelkezéseimre. Ezekben a forrásanyagokban viszont nem találtam olyan kijelentest, miszerint Magyaralmást elfoglalták volna a szovjet csapatok. Ennek bizonyitására Ernst Rebentisch egykori Wehrmacht örnagy, aki a német 23.páncélos hadosztály könyvét – Zum Kaukasus und zu den Tauern - összeállitotta igy irt az eseményröl:
467 oldaltól folytatva- „ A 126. és 128. páncélgránátos ezredek a 128.páncélvadászosztály támogatásával , melyek a Sárkeresztes északi és Alsópuszta vonalában foglaltak állást, megindultak délkeleti irányba. A Rebentisch páncélos csoport (amely a 23.páncélos és felderitö ezredek 19 harckocsijából, valamint a 126. páncélgránátos-ezred 7. és 10 századából állt ) megindult Magyaralmásról keleti irányba.
Ezek szerint- és miszerint magam sem találtam a Dél Hadseregcsoport naplojában utalást Magyaralmás elfoglalására- Magyaralmástt a szovjetek december és január idöszakában nem foglalták el.
A következö eltérést egy pár sorral késöbb találtam:
Veres D.Csaba 129 oldal:
„...Az itt harcba vetett 126. páncélgránátos- ezred két zászlóalja és az 51.páncélos-útászzászlóalj, a 23/I. Harckocsizászóalj 19 db P-IV. harckocsija és a I./4 harckocsiszázad 8db P-V „Panther” harckocsija támogatásával Borbálapuszta általános irányba tört be a szovjet 11.gárda légideszantezred fövédöövébe. Heves harcok után a németek áttörték az elsö állást, benyomultak Borbálapusztára, mire a szovjet 11/II. Légideszant-zászlóalj és a 251.hadosztályközvetlen páncéltörö-tüzérezred részei visszavonultak a pusztától keletre kiépitett második állásba...” Forrásnak Birjukov szovjet iró Nehéz tudomány a gyözelem cimü könyvét határozta meg. Majd egy pár sorral késöbb a következöket olvashatjuk Veres D. Csaba könyvében –„Az egyre erösebb szovjet elháritótüz miatt a német harccsoport Borbálapusztára huzodott vissza. Délután 15 órakor a Borbálapusztán összpontositott német eröket megerösitették az 503.nehézharckocsi- osztály 6db P-VI/II „Királytigris” harckocsijával és a 4. lovasdandár 10db rohamlövegével. Az igy megerösitett német 126.páncélgránátos-ezred- az erös havazás közepette-Borbálapuszta körzetéböl ujra elöretört ÈK.-i irányba. A német páncélosok betörtek a szovjet második állásba, a 11/I. gárda-légideszantzászlóalj és a 64.gépesitett dandár tüzérosztályának harcrendjébe.Az öldöklö harcban Abdenader Juszupov szovjet katona gyujtópalackkal felgyujtotta az egyik „Királytigrist“ (pk.Gärtner altiszt)...” Forrás Birjukov 264.oldal.
Az itt elhangzott forrást Számvéber Norber Nehézpáncélosok cimü könyvében hasonlóan rögzitette, de már ekkor ö is felfigyelt egy eltérésre, amit igy irt meg az általa rendelkezésre állt forrásanyagból:
„...A nehézharckocsik 11.40-kor Magyaralmáson át Borbálapuszta felé indultak, mivel onnan kiindulva kellett Zámoly felé támadva támogatni a német 23. páncéloshadosztály megrekedt erõit. Két harccsoportot képeztek: az egyik északról, a másik délrõl támad. Az osztályparancsnok a délrõl támadó csoportosításnál tartózkodott, amely 6 darab Tiger B-bõl és a 4. lovasdandár 70. páncélvadászosztályának 10 darab rohamlövegébõl, valamint a 126. páncélgránátos-ezred azokra felkapaszkodott gránátosaiból állt. Erõsen havazott, a látási viszonyok igen kedvezõtlenek voltak.
A délután 15.00 órakor támadásra induló harcjármûveket – amelyek a 126. páncélgránátos-ezred Borbálapusztától kiindulóészakkeleti irányú ellenlökését támogatták – a szovjetek hamarosan szembõl és oldalról is tûz alá vették. A páncélosok kevéssel ez után betörtek a második szovjet vonalba is, a 11. gárda-légideszantezred 1. zászlóaljának és a 64. gépesítettdandár tüzérosztályának harcrendjébe.253 A 3. századnál Grtner törzsõrmester harckocsiját oldalról átlõtték, a megsebesült törzsõrmester a kötözõhelyre szállítás közben elvérzett...”
forrásanak Alfred Rubbel egykori veterán könyvét ;Errinerungen an die Tigerabteilung 503. 1942-45 ,adta meg.
Ezekröl az eseményekröl részletesebb információt a Dél Hadseregcsoport hadinaplójában nem találtam. További használható forrásnak Alfred Rubbel és Ernst Rebentisch könyveit vettem, amikben ismét eltérést tapasztaltam a magyar irokkal szemben.
Itt folytatnám Rebentisch soraival (469 oldal), amely a Rebentisch Páncélos-csoport támadását irja le részletesen:
„A meglepett ellenség frontvonalát gyorsan áttörte a páncélos csoport, majd Alsó-puszta a páncélgránátosok és páncélosok koncentrált támadásában közvetlen a kezünkbe esett.
...Alsó-pusztától északra az ellenség reménytelenül probálja magát a kukoricarakásokban és házakban elrejteni....(pár sorral lejebb)... A páncélos csoport jobb szárnya, mig ettöl jobbrább a 126.pc.gránátos ezred Borbálapusztát beveszi, gyorsan tör keletnek. (Figyelem! Most jönn a helység pontos meghatározása!) Borbálamajortól Nyugatra szovjet páncélelháritó és tüzérségi állások lettek lerohanva....Rövidd gyülekezés után egy mélyedésben a páncélosok délnyugati és északnyugati irányból támadják egyidejüleg Borbála majort. A páncélgránátosok és utászok gyalog követik a támadást.... A támadás folytatodik, de Borbála majortól 500méterre keletre a szöllöskertek védelmében felállitott páncélelháritó reteszállásokba ütközik.....(egy pár sorral tovább igy folytatja)...A páncélos csoport visszavonul Borbála majorra, ahol körkörös védelemre rendezkedik be, mivel a baloldalon elmaradt szomszéddal nincs összeköttetés....
15.00 órakor megérkezik Borbálamajorba az 503. nehézpáncélos-osztály 6 Tigrise és a 4.lovasdandár 10 rohamlövege....”
Rebentisch anyaga megegyezik Rubbel feljegyzésével, aki egy pár mondattal a további támadást részletezte.
Gondolom feltünt, hogy a magyar és német anyagforrásokban emlitett Borbála-puszta és Borbála majornak jelenetös szerepe van. A helybéliek Borbála-pusztát valojában „Keresztes” –Borbálának nevezik, ami talán jobban elkülöniti illetve megkülöbözteti geográfiailag e két helységet.
Mig Veres D. Csaba és Számvéber Norbert könyveikben az 1945 január 7.ei támadás megrekedésének helyét Borbála- pusztára helyezik, addig Rebentisch és Rubble könyvei egyértelmüen Borbála majornak nevezik.
Ami a kutatási munkánk, tehát a forrásanyagok feldolgozása alatt feltünt, hogy a térségben harcolt német alakulatok sem használtak egységes térképeket. Mig a Dél hadseregcsoport 1:250 000 léptékü térképén csak Borbála-puszta szerepel, addig a hadosztályok harcászati térképén már felvoltak tüntetve a kisebb települések, majorok és tanyák nevei is. Ebböl eredtt az a tévedés is, hogy a Dél Hadseregcsoport naplojában csak Borbála-puszta „körüli” harcok szerepeltek.
Ezenkivül a különbözö évjáratú térképek alkalmazása is jelentös tévedések sorozatát vonza magával, ami szintén megneheziti a szerzö, vagy kutató tevékenységét.
Jó példa erre, hogy Borbála-major 1910-és 20 között a térképen Batogs- néven szerepelt. Valamint Gyula-major Farkas-tanya néven is ismert. Ezeket a megnevezéseket többször ismegtalálhatjuk Veres D. Csaba könyvében, ami egy korábbi térkép alkalmazására utal.
Röviden összefoglalva:
Beszámolommal a forrásanyagok kiértékelésére és az evvel járó eltérések összevetésére, a helyes megfogalmazásokra és forditásokra szerettem volna felhivni a figyelmet. Lényeges minden kutató számára, hogy az általa feldolgozott információknak alapja, háttere legyen. Ezért nélkülözhetetlen a kutatómunka során a rendelkezésünkre álló összes forrásanyag és dokumentum részletes, napról napra, sorról sorra való összehasonlitása.
Z.Weimper
Kutatócsoportunk az elmult esztendökben jelentös eredményekkel folytatott hadtörténeti kutatásokat Zámoly térségében. Eredményünk gyümölcsét, idén május 8.-án egy ideiglenes kiállitás keretében tettük a nagyközönség számára “tapintható” történelmé a Zámolyi Àltalános Iskola termeiben. Exponátjaink mellett szemtanuk visszaemlékezéseit, történelmi forrásanyagokat és a kutatásunkról szoló képes beszámolokat állitottunk ki. A nyolc kiállitási paravánon közel 60 oldalas irásos anyaggal probáltuk meg zámoly és a már elpusztult majorok történelmét bemutatni. Ennek összetétele jelentös problémát okozott, hiszen a szemtanuk nagyrészben már nem élnek, egy hiánymentes dokumentáció elkészitése ezért képtelenség.
A legnagyobb fejfájást viszont a meglévö történelmi forrásanyagok összetétele és kiértékelése okozta, mivel egyes esetekben a történemi, irodalmi feldolgozások a részleteikben nem egyeztek. Nem ritka, hogy a kölföldi és magyar szerzök néha teljes mértékben elcsusztak az esemény helyszinének meghatározásában. Természetesen ezeknek okát a pontatlan forditás, vagy a helyi ismeret hiánya is okozhatta. A következökben példák segitségével szeretném bemutatni ezeket az anomáliákat, melyeket a kiállitási anyagunk elkészitése során tapasztaltunk.
Mielött elmerülnénk a homályos « foltok » megannyi kérdöjeles világába, amely a laikusok számára talán összefüggéstelennek hangzana és a fonál végének gyors elvesztését eredményezné, ezért inkább leszükitem páldáimat egy mindenki számára áttekinthetö napi eseményre.
1945 január 7.-én a német I.lovashadtest vonalában elterelö operativ hadmüveletek vették kezdetüket. A támadás célja a IV.SS páncélos hadtest által Budapest felmentésére meginditott Konrád nevü (északi megoldás) hadmüvelet megkönyitése volt. A “Breith” hadtestcsoport (a III.pc.hdt. és az I.lov.hdt. ) támadási iránya a Vértes déli részéröl kiindulva Csákvár-Bicske irányába haladt. A hadtestcsoport támadásra elökészitett egységei a német Dél Hadseregcsoport hadinaploja szerint a következö vonalakban foglaltak állást: Mór K. - Csokakö K - Söréd - Csákberénytöl 3km DNy– Magyaralmás K. - Sárkeresztes ÈNy.- Iszkaszentgyögy K. Az I.lov.hdt. bal szárnyán Mór –Magyaralmás közt a 4. lov.dd. a 3. pc.ho-val foglaltak állást, majd a hadtest jobb szárnyán Magyaralmás – Iszkaszentgyörgy vonalán Elias százados harccsoportja ( a német 1.pc.ho. 1/I. Páncélos ezredének 3. és 4. századai), a 23.pc.ho.-val együtt támadtak keleti-északkeleti irányba. A frontvonal keleti oldalán a szovjet 20. gárda lövész- és a 7. gépesitett hadtest várta erösen kiépitett vonalak mögött a németek támadását.
A nap folyamán a 4.lov.dd és a 3.pc.ho. páncélos harccsoportja megközelitették Zámolyt nyugat-délnyugatról. A 23.pc.ho. 126. és 128.pc.gr. ezredei Magyaralmás térségéböl támadtak keleti irányba. Elfoglalták Alsó-pusztát , Borbála-pusztát és Borbála (Bagots)majort. A 128.páncélgránátos-ezred a nap folyamán sikeresen benyomult Sárkeresztesre.
Ezeket az informáciokat, amelyeket saját szavaimmal probáltam visszaadni, szinte minden szinvonalas történelmi forrásanyagban megtalálhatjuk. A következö kijelentések viszont már megnehezitették az események pontos követését- rekonstruálását.
Veres D.Csaba- A Dunántúl hadikronikája cimü mü 128.oldalán a következöket irta a történtekröl:
„...A bal szárnyon támadó 128.páncélgránátos-ezred és a 128. páncélvadászosztály 5db Jadpanzer IV-el benyomult Magyararmásra és alsópusztáig tört elöre..”
Sajnos ehez a kijelentéshez az iró nem közölt konkrét forrást , igy csak a „Dél” Hadsegercsoport hadinaplója és az ugynevezett „hadosztálytörténetek”, melyek a háború után az 50-60 as években készültek a bajtársi hagyományörzö szervezetek közremüködésében áltak a rendelkezéseimre. Ezekben a forrásanyagokban viszont nem találtam olyan kijelentest, miszerint Magyaralmást elfoglalták volna a szovjet csapatok. Ennek bizonyitására Ernst Rebentisch egykori Wehrmacht örnagy, aki a német 23.páncélos hadosztály könyvét – Zum Kaukasus und zu den Tauern - összeállitotta igy irt az eseményröl:
467 oldaltól folytatva- „ A 126. és 128. páncélgránátos ezredek a 128.páncélvadászosztály támogatásával , melyek a Sárkeresztes északi és Alsópuszta vonalában foglaltak állást, megindultak délkeleti irányba. A Rebentisch páncélos csoport (amely a 23.páncélos és felderitö ezredek 19 harckocsijából, valamint a 126. páncélgránátos-ezred 7. és 10 századából állt ) megindult Magyaralmásról keleti irányba.
Ezek szerint- és miszerint magam sem találtam a Dél Hadseregcsoport naplojában utalást Magyaralmás elfoglalására- Magyaralmástt a szovjetek december és január idöszakában nem foglalták el.
A következö eltérést egy pár sorral késöbb találtam:
Veres D.Csaba 129 oldal:
„...Az itt harcba vetett 126. páncélgránátos- ezred két zászlóalja és az 51.páncélos-útászzászlóalj, a 23/I. Harckocsizászóalj 19 db P-IV. harckocsija és a I./4 harckocsiszázad 8db P-V „Panther” harckocsija támogatásával Borbálapuszta általános irányba tört be a szovjet 11.gárda légideszantezred fövédöövébe. Heves harcok után a németek áttörték az elsö állást, benyomultak Borbálapusztára, mire a szovjet 11/II. Légideszant-zászlóalj és a 251.hadosztályközvetlen páncéltörö-tüzérezred részei visszavonultak a pusztától keletre kiépitett második állásba...” Forrásnak Birjukov szovjet iró Nehéz tudomány a gyözelem cimü könyvét határozta meg. Majd egy pár sorral késöbb a következöket olvashatjuk Veres D. Csaba könyvében –„Az egyre erösebb szovjet elháritótüz miatt a német harccsoport Borbálapusztára huzodott vissza. Délután 15 órakor a Borbálapusztán összpontositott német eröket megerösitették az 503.nehézharckocsi- osztály 6db P-VI/II „Királytigris” harckocsijával és a 4. lovasdandár 10db rohamlövegével. Az igy megerösitett német 126.páncélgránátos-ezred- az erös havazás közepette-Borbálapuszta körzetéböl ujra elöretört ÈK.-i irányba. A német páncélosok betörtek a szovjet második állásba, a 11/I. gárda-légideszantzászlóalj és a 64.gépesitett dandár tüzérosztályának harcrendjébe.Az öldöklö harcban Abdenader Juszupov szovjet katona gyujtópalackkal felgyujtotta az egyik „Királytigrist“ (pk.Gärtner altiszt)...” Forrás Birjukov 264.oldal.
Az itt elhangzott forrást Számvéber Norber Nehézpáncélosok cimü könyvében hasonlóan rögzitette, de már ekkor ö is felfigyelt egy eltérésre, amit igy irt meg az általa rendelkezésre állt forrásanyagból:
„...A nehézharckocsik 11.40-kor Magyaralmáson át Borbálapuszta felé indultak, mivel onnan kiindulva kellett Zámoly felé támadva támogatni a német 23. páncéloshadosztály megrekedt erõit. Két harccsoportot képeztek: az egyik északról, a másik délrõl támad. Az osztályparancsnok a délrõl támadó csoportosításnál tartózkodott, amely 6 darab Tiger B-bõl és a 4. lovasdandár 70. páncélvadászosztályának 10 darab rohamlövegébõl, valamint a 126. páncélgránátos-ezred azokra felkapaszkodott gránátosaiból állt. Erõsen havazott, a látási viszonyok igen kedvezõtlenek voltak.
A délután 15.00 órakor támadásra induló harcjármûveket – amelyek a 126. páncélgránátos-ezred Borbálapusztától kiindulóészakkeleti irányú ellenlökését támogatták – a szovjetek hamarosan szembõl és oldalról is tûz alá vették. A páncélosok kevéssel ez után betörtek a második szovjet vonalba is, a 11. gárda-légideszantezred 1. zászlóaljának és a 64. gépesítettdandár tüzérosztályának harcrendjébe.253 A 3. századnál Grtner törzsõrmester harckocsiját oldalról átlõtték, a megsebesült törzsõrmester a kötözõhelyre szállítás közben elvérzett...”
forrásanak Alfred Rubbel egykori veterán könyvét ;Errinerungen an die Tigerabteilung 503. 1942-45 ,adta meg.
Ezekröl az eseményekröl részletesebb információt a Dél Hadseregcsoport hadinaplójában nem találtam. További használható forrásnak Alfred Rubbel és Ernst Rebentisch könyveit vettem, amikben ismét eltérést tapasztaltam a magyar irokkal szemben.
Itt folytatnám Rebentisch soraival (469 oldal), amely a Rebentisch Páncélos-csoport támadását irja le részletesen:
„A meglepett ellenség frontvonalát gyorsan áttörte a páncélos csoport, majd Alsó-puszta a páncélgránátosok és páncélosok koncentrált támadásában közvetlen a kezünkbe esett.
...Alsó-pusztától északra az ellenség reménytelenül probálja magát a kukoricarakásokban és házakban elrejteni....(pár sorral lejebb)... A páncélos csoport jobb szárnya, mig ettöl jobbrább a 126.pc.gránátos ezred Borbálapusztát beveszi, gyorsan tör keletnek. (Figyelem! Most jönn a helység pontos meghatározása!) Borbálamajortól Nyugatra szovjet páncélelháritó és tüzérségi állások lettek lerohanva....Rövidd gyülekezés után egy mélyedésben a páncélosok délnyugati és északnyugati irányból támadják egyidejüleg Borbála majort. A páncélgránátosok és utászok gyalog követik a támadást.... A támadás folytatodik, de Borbála majortól 500méterre keletre a szöllöskertek védelmében felállitott páncélelháritó reteszállásokba ütközik.....(egy pár sorral tovább igy folytatja)...A páncélos csoport visszavonul Borbála majorra, ahol körkörös védelemre rendezkedik be, mivel a baloldalon elmaradt szomszéddal nincs összeköttetés....
15.00 órakor megérkezik Borbálamajorba az 503. nehézpáncélos-osztály 6 Tigrise és a 4.lovasdandár 10 rohamlövege....”
Rebentisch anyaga megegyezik Rubbel feljegyzésével, aki egy pár mondattal a további támadást részletezte.
Gondolom feltünt, hogy a magyar és német anyagforrásokban emlitett Borbála-puszta és Borbála majornak jelenetös szerepe van. A helybéliek Borbála-pusztát valojában „Keresztes” –Borbálának nevezik, ami talán jobban elkülöniti illetve megkülöbözteti geográfiailag e két helységet.
Mig Veres D. Csaba és Számvéber Norbert könyveikben az 1945 január 7.ei támadás megrekedésének helyét Borbála- pusztára helyezik, addig Rebentisch és Rubble könyvei egyértelmüen Borbála majornak nevezik.
Ami a kutatási munkánk, tehát a forrásanyagok feldolgozása alatt feltünt, hogy a térségben harcolt német alakulatok sem használtak egységes térképeket. Mig a Dél hadseregcsoport 1:250 000 léptékü térképén csak Borbála-puszta szerepel, addig a hadosztályok harcászati térképén már felvoltak tüntetve a kisebb települések, majorok és tanyák nevei is. Ebböl eredtt az a tévedés is, hogy a Dél Hadseregcsoport naplojában csak Borbála-puszta „körüli” harcok szerepeltek.
Ezenkivül a különbözö évjáratú térképek alkalmazása is jelentös tévedések sorozatát vonza magával, ami szintén megneheziti a szerzö, vagy kutató tevékenységét.
Jó példa erre, hogy Borbála-major 1910-és 20 között a térképen Batogs- néven szerepelt. Valamint Gyula-major Farkas-tanya néven is ismert. Ezeket a megnevezéseket többször ismegtalálhatjuk Veres D. Csaba könyvében, ami egy korábbi térkép alkalmazására utal.
Röviden összefoglalva:
Beszámolommal a forrásanyagok kiértékelésére és az evvel járó eltérések összevetésére, a helyes megfogalmazásokra és forditásokra szerettem volna felhivni a figyelmet. Lényeges minden kutató számára, hogy az általa feldolgozott információknak alapja, háttere legyen. Ezért nélkülözhetetlen a kutatómunka során a rendelkezésünkre álló összes forrásanyag és dokumentum részletes, napról napra, sorról sorra való összehasonlitása.
Z.Weimper
posted by expedicio at 7:14 AM
1 comments
